Kéziszótárunk kb. 45000 címszó alatt kb. magyar német tolmács 19. ker 65 000 szótári adatot (jelentést és frazeológiai példát) tartalmaz* és így jóval többet nyújt az előző kiadásoknál.

Szótárunk bővítését és átdolgozását közönségünk megnövekedett igényei tették szükségessé

A régi kiadások anyagának áttekintése során:

a) számos kevésbé használt (régies, tájjellegű stb.) német fordítás hiteles kispest szó, különösebb fordítási nehézséget nem okozó tükörszó, kéziszótárunk profiljába nem illő szakszó stb. helyébe a mai beszélt és írott német nyelv modern, élő anyagát vettük fel;

b) a német címszavak magyar jelentéseinek finomabb differenciálásával, a magyar szinonimák gazdagabb alkalmazásával, valamint a frazeológiai anyag növelésével kívántuk szótárhasználóink munkáját megkönnyíteni. német tolmács ár Ft

Elvünk volt e téren, hogy ne csak azt vegyük fel szótárunkba, német tolmács ix. kerület amit egy kéziszótártól minimális követelményként joggal elvárhatnak használói, hanem, hogy ezen túlmenően — elsősorban nagyszótárunkra támaszkodva — jelentős mértékben gazdagítsuk a szótár anyagát. német tolmács 19. kerület

Célkitűzéseink érdekében egyszerűsítéseket is kellett (elsősorban az anyag nyelvtani apparátusa terén) végrehajtanunk (lásd lejjebbi). német tolmács 10. kerület A szótárunk végén nyújtott „Erős és rendhagyó igék táblázata” azonban igyekszik kárpótolni a szétárhasználót,

L A címszó

1. A szócikkek sorrendjét a német ábécé szabja meg. német tolmács pestlőrinc (Az á, ö, ü betűk az a, of u betűk sorrendjébe olvadnak be!) — Számos német (különösen idegen eredetű) szónak többféle írásmódja van. Ajánlatos tehát a C-vel kezdődő vagy c-t tartalmazó szavakat a K* Sf T, Z betűknél is keresni és viszont. Ugyanez vonatkozik a ph—f, th—t stb. viszonyára is. német konferenciatolmács budapest

2. A címszavakat a szótár félkövér szedésben hozza (Árbeli), A más címszóra utaló szót is félkövér szedés emeli ki (begann i hegfnnen: Hábsuchi = H&bgier) német magyar szinkrontolmács budapest.

3. A címszót saját cikkében újabb előfordulásakor az ún. tilde (**) helyettesíti. Ha a címszóban „umlaut” következik be, akkor a tilde is két pontot kap (<*&). A címszó rágós alakjait a megfelelő ragokkal ellátott tilde mutatja (^es, ~(e)s, **s stb.). Ahol a címszónak csak egy része ismétlődik, német skype tolmácsolás ott a változatlan részt tilde helyett kötőjel (-) pótolja.

4. Előfordulnak olyan esetek, német skype tolmácsolás amelyekben betűkép tekintetében azonos, de eredetükben, hangsúlyozásban, kiejtésben eltérő vagy más szófajhoz tartozó címszavak különböző cikkeket alkotnak. Az ilyen cikkeket a címszó után elhelyezett, hatványkitevőhöz hasonló szám (i,s stb.) különbözteti meg egymástól.

5. Ha az ábécé lehetővé teszi, két azonos jelentésű német címszót is német tolmács szerepeltetünk egy sorban (rLebenswandel, eLebensweise).

II. Kiejtés

Szótárunk feltételezi a német kiejtés ismeretét mind az üzleti német tanfolyam xix. ker irodalmi, mind pedig a beszélt köznyelv változataiban. Az általános szabályoktól eltérő kiejtést, valamint a címszó hangsúlyát és annak esetleges megváltozását mindig feltüntetjük.

1. a) A hangsúlyt a hangsúlyos szótag magánhangzója (betűszavaknál mássalhangzója) elé tett felső pont (*) jelzi. — Az esetleges mellékhangsúlyokat intenzív német tanfolyam ferencváros nem jelezzük, de ha egy szónak két egyforma nyomatékkai ejtendő szótagja van, mindkettőnél kitesszük a hangsúly jelét (bl-utarm1, bl-utarm1).

b) Közli a szótár ugyanazon címszó többféle hangsúlyozási változatát is (gr ößtenteils, größtent eils).

c) Ha a címszónak kétféle kiejtése német melléknévragozás is van (K-affee, Kaff ee? T abak, Tab ak; M-otor, Motor), úgy összetételeiben nem adjuk meg a hangsúlyt. Ez figyelmeztet arra, hogy az alapszónak megfelelően, tetszés szerint hangsúlyozhatók összetételei.

d) A hangsúly megváltozására ugyancsak felhívjuk a figyelmet (D-oktor, többes számban: Doktorén).

2. Félreérthető betűtalálkozások esetében függőleges választóvonalat talál az olvasó (L‘ini|e; R-ös|chen), még a nyelvtani részben is (Akadem-ie, többesszámban: -i|en).

3. Az általános szabálytól eltérő ejtést szótárunk az alapszót képező címszó után szögletes zárójelben (az uo. található alaktani adatoktól két függőleges vonallal elválasztva) közli az APhI (Association Phonétique Internationale) egyezményes fonetikai hangjelölésével (lásd 775. o.).

Fonetikai jelölésünk az alábbi elveket követi:

a) Találkozunk teljes átírással (^Charme [Jarm]) és részleges átírással (sokszor a szabályosan ejtendő, előtte vagy utána álló betű megadásával). Példák: /Aviatiker [-V-]; iChr-onik [kr-]; /-Redakteur [-to:r] fordítóiroda kispest.

b) Nem közli a szótár a latin eredetű -tia, -tio [-tsia, -tsio], a görög eredetű -tie [-ti:], a c [Cäsar], valamint a szóvégi -iv [-f] ejtését.

c) A francia eredetű -age szóvégződés német és osztrák ejtését -a:3(e) formájában összevontuk.

d) Ha az egytagú német címszó magánhangzója hosszú, de ez írásmódjából nem derül ki, akkor a hosszúságot külön jelzi a szótár (hob [-o:-]). — A hosszúság fonetikai jele a kettőspont (:).

III. Alaktani adatok

A szótár általában minden címszónak megadja lényeges nyelvtani alakjait, az összetett szavak kivételével. Ha azonban a címszó összetétel, és utolsó önállóan szereplő része mint külön címszó nem fordul elő, vagy az összetétel, ill. a jelentésváltozás következtében nyelvtani változásokra kerül sor, az összetétel nyelvtani alakjait is közöljük. — Speciális tudnivalók az egyes szófajokkal kapcsolatban:

La) fordítóiroda 19. ker Főnevek

A főnév nemét a közvetlenül eléje szedett r, e vagy s (a dér, die, das utolsó betűje) mutatja. A kizárólag többes számban használatos főnév után a pl. (plurale tantum) jelzés áll.

A címszó után következik szögletes szárójelben (az esetleges fonetikai átírást befejező ff után) az egyes szám birtokos esete és (vesszővel különválasztva) a többes szám alanyesete.

A főnévként használt melléknévi igenevek r/e jelölése azt mutatja, hogy a szó jelentése mindkét nemre értendő. Ezen jelölés a további ragozáshoz is segítséget nyújt (r/eBe amte [~n, ~n; ein ~r]).

I íz a szótár a német nyelvterület közgazdasági kiadványainak (szakid onyvek, szakfolyóiratok, kereskedelmi okmányok, gazdasági tájéin oz la lók) tanulmányozásához kíván a szakembereknek segítséget nyújtani.

A bemutatott fogalmak köre a klasszikus és modern közgazdaság- lan elméleti kifejezéseitől kezdve a mindennapi gazdasági gyakorlatiéin használt szavakig bezárólag felöleli az ipargazdaság, a kereskedelem, a tőzsde és a bankélet különböző területeit. A jobb érthetőség kedvéért a fogalmak puszta fordításán túlmenően több-kevesebb magyarázattal is szolgálunk, amelyben gyakran történik utalás a konk- iel gyakorlatra, az elméleti kifejezéseket pedig esetenként matematikai képletek teszik német fordítóiroda világossá.

Uj kiadványunkat elméleti és gyakorlati közgazdasági munkával foglalkozó szakembereknek egyaránt ajánljuk.

Megjegyzés: A német szavakban a „6” betűt kettőzött „s” betűvel jelöltük.

Az elmúlt évek folyamán a magyar szótárkiadás nagyarányú fejlődésének eredményeképpen a különböző tudományágak igényeinek megfelelően a szakszótárak területén számottevő művek láttak napvilágot. Az ilyen irányú törekvésekhez kapcsolódik ez a szótár is, amely a három évvel ezelőtt megjelent Magyar — német külkereskedelmi szótárnak terjedelemben fordítóiroda német budapest lényegesen bővített német —magyar változata.

A modern nyelvtudomány napjainkban a diakrón kutatások helyett egyre inkább a szinkrón vizsgálatok felé fordul, s arra törekszik, hogy a jelenkori nyelv törvényszerűségeit tárja fel. Ennek megfelelően ez a szótár is igyekszik a szókapcsolatok elveit érvényesíteni s az összegyűjtött szókincset külkereskedelmi környezetbe helyezni.

A szótárban feldolgozott címszavak elérik a 30 000 lexikai egységet. A szóanyag kiterjed a külkereskedelem elméleti és gyakorlati területére, feldolgozza a biztosítás, a pénz- és bankügy, a fuvarozás és szállítmányozás, a vámügy, a kereskedelmi jog stb. szókészletét, ezenkívül tartalmazza a mindennapi nyelvnek a gazdasági életre tartozó anyagát. A gyűjtés fi-gyelembe veszi — a különféle forrásokban található és megállapodottnak vehető anyagon kívül — a német gazdasági nyelv legfrissebb hajtásait is.

Célként a munkabizottság előtt olyan szótár összeállítása lebegett, amely lehetővé teszi használója számára, hogy gazdasági és külkereskedelmi tárgyú könyvet, folyóiratot vagy más sajtóterméket, levelezési anyagot helyesen értsen meg és ezáltal segítséget kapjon munkakörének jó ellátásához. A fontos címszavak ezenkívül az egyes fogalmak kiterjedési körét is meg-mutatják, a szókapcsolatok pedig az értelmezési árnyalatokat világítják meg, s ezáltal elősegítik az idegen nyelvi tudás elmélyítését.

A kidolgozás során néhány nehézséggel is meg kellett küzdeni. A két különböző társadalmi rendszerű német állam létezése politikai és gazdasági tény, s ez a kettősség a nyelvben is erőteljesen jelentkezik. Nemcsak a helyesírásban vannak eltérések, hanem gyakran a fogalmak meghatározá-sában is. A szocialista táborhoz tartozó NDK-ban számos fogalomra új szó jött létre s a gazdasági nyelv területe jelentékenyen bővült. Azonban bizonyos időre van még szükség ahhoz, amíg az NDK-ban a nyelvi fejlődés folyamatabe nem fejeződik. A kapitalista NSZK jobban ragaszkodik a hagyományos gazdasági nyelvhez, csak lassabban újít. Akadt ezenkívül mind NDK, mind NSZK nyelvezetében számos olyan szó, amelynek még nincs magyar megfelelője. A tükörfordítás helyett — a helyes értelmezés céljából —- inkább a körülírást választottuk, pL a kereskedő különböző típusai az NSZK-ban.

Köszönetét mondunk Lőrincz Istvánnak, a Magyar Nemzeti Bank fő-csoportvezetőjének a pénz- és devizaügyi szógyűjtésben nyújtott segítségért és mindazoknak, akik önzetlenül támogatták a munkabizottságot a szótár elkészítésében.

Abban a reményben bocsátjuk útjára ezt a kötetet, hogy valóra váltja a hozzáfűzött reményeket. Segítséget jelentene további munkánkban, ha mindazok, akik a szótárt használják, észrevételeiket eljuttatnák a szerkesztő bizottsághoz.

A szerzők

1. A főneveknél a szótár megadja a nemet, az egyes számú birtokos- eset (G) ragját és a többes szám jelét.

A választóvonallal elkülönített kettős névelő azt jelenti, hogy a főnév többféle nemben használatos pl. r/s Bereich, s/r Clearing.

A választóvonallal elkülönített többes számú ragok azt jelzik, hogy a főnévnek a többes számban többféle változata lehetséges, pl. s Kontó, tb -s/-ti/-ten.

I. FEJEZET A tolmácsok kommunikációs viselkedése A tolmácsolás kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy a hivatásos tolmácsok egyben hivatásos

kommunikátorok is, akik segítik azon beszédpartnerek kommunikációs céljainak elérését,

akik nem értik meg egymás nyelvét és különböző kultúrákhoz tartoznak. Mivel a beszédpartnerek

nem mindig értik meg teljesen egymás kultúráját, a tolmácsok – amellett, hogy

betöltik a nyelvi közvetítő szerepét is – az interkulturális kommunikáció középpontjában

állnak. Ez természetesen kommunikációs viselkedésükre is kihat. A következőekben elő-

ször az emberi és az interkulturális kommunikáció jellemzőit mutatom be. Majd kitérek

a tolmácsolásnak mint hivatásos kommunikációnak különböző aspektusaira, valamint

megvizsgálom a tolmácsolás összetett és változatos természetét.

1. Az emberi kommunikáció Az embereknek pszichológiai szükségletük, hogy kommunikáljanak. Vagyis

képtelenek vagyunk nem kommunikálni. Gibson és Hanna azt állítja, hogy

[a] kommunikációs viselkedés az emberi faj egyik meghatározó tulajdonsága. Ez

különböztet meg minket más élőlényektől, hiszen ennek segítségével emlékezünk

a múltra, tervezzük a jövőt, fogjuk fel az elvont fogalmakat, és dolgozzuk fel vilá-

gunk összetettségét. A kommunikáció tehát az emberi természet lényege (Gibson

és Hanna 1992: 8). A kommunikáció sosem cél nélkül történik, és mindig van valami kiváltó oka.

Williams szerint az emberek azért kommunikálnak, hogy kielégítsék a különböző

emberi igényeiket. Pontosabban

[a] kommunikációval azt szeretnénk elérni, hogy bizonyos események megtörténjenek,

mások megtegyenek nekünk valamit, vagy hogy megtudjuk, mi történik.

Bevezetés a tolmácsolás pszichológiájába

A kommunikáció önmagunk megismerésének alapja, és segít meghatározni

a köztünk és mások között fennálló kapcsolatokat. [...] A kommunikáción keresztül ismerjük meg a kultúránkat, és adjuk tovább azt a következő generációnak.

A kommunikáció a vallásgyakorlás alapja, sőt inspirációja is. Nem lehet figyelmen

kívül hagyni azt sem, hogy a kommunikáció segítségével kapcsolódunk ki, szórakozunk

vagy menekülünk el a valóságból (Williams 1989: 14).

A kommunikáció tehát nem csupán pszichológiai szükséglet, hanem az emberi

kapcsolatok alapja is a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy „[m]inden alkalommal,

amikor kommunikálunk, finomítjuk és formáljuk a másokkal fennálló kapcsolatainkat.

Minden emberi kapcsolat alapja az üzenetváltás. Emiatt állunk jóval a többi

élőlény felett” (Gibson és Hanna 1992: 8).

1.1. Az emberi kommunikáció jellemzői

Annak érdekében, hogy jobban megérthessük az emberi kommunikációt és a tolmácsok

mint hivatásos kommunikátorok szerepét, még pontosabban le kell írnunk

az emberi kommunikáció alapvető jellemzőit.

1.1.1. Jelentés

Az emberi kommunikáció során értelemhordozó jeleket cserélünk egymással,

amelyet Williams (1989) szimbolikus interakciónak nevez. A jelek

gondolatokat, tárgyakat vagy eseményeket fejeznek ki, ezek helyett állnak vagy

ezekre utalnak. A jelek akár egy érzést vagy érzelmet is képviselhetnek. [...] Azért

tudjuk ily módon használni őket, mert egy beszédközösség tagjaiként megegyeztünk

abban, hogy egy adott jel a közös tapasztalat mely részére utal, vagy mely részét

fejezi ki. Mindannyiunk számára jelentenek valamit (Gibson és Hanna 1992: 9).

Itt kell kitérnünk arra, hogy mit is jelent a jelentés. Gibson és Hanna szerint „a je -

lentés egy megállapodást feltételez két vagy több ember között, hogy tudni fogják,

mit jeleznek egy bizonyos jellel vagy jelekkel” (Gibson és Hanna 1992: 9). Ez azt

jelenti, hogy „a kommunikáció addig nem jöhet létre, amíg nem ugyanazt értjük

a jeleken” (Williams 1989: 11).

Samovar és Porter kiemeli a jelentéstulajdonítás fontosságát a kommuniká-

ciós viselkedés során. Véleményük szerint „a jelentéstulajdonítás azt jelenti, hogy

A tolmácsok kommunikációs viselkedése

a múltbéli tapasztalatainkra támaszkodunk, és a megfigyeléseinket jelentéssel

ruházzuk fel”. Ezenkívül azt is hozzáteszik, hogy a jelentés, amit valaminek tulajdonítunk

„mindannyiunk számára relatív, hiszen különbözőek vagyunk, egyedi

háttérrel és egyedi tapasztalatokkal rendelkezünk” (Samovar és Porter 1997: 9).

1.1.2. Nyelv

Az emberek szimbólumrendszereket használnak kommunikációs céljaikra.

Ilyen rendszer például a közúti jelzőtáblák rendszere, amellyel megkönnyítjük és

szabályozzuk a közúti közlekedést. De ilyen a nyelv is, amely az emberi kommunikáció

lényege, valamint „jelek és szimbólumok rendszere, szavak gyűjteménye,

és használatuknak olyan szabályrendszere, amely az embereket beszédközösséggé

teszi. A nyelv az elsődleges jelrendszerünk. Mai tudásunk szerint egyedül az ember

alakított ki nyelveket” (Gibson és Hanna 1992: 9) .

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy más fajok nem kommunikálnak maguk

között, közösségeiken belül. Sőt, számos bizonyítékunk van arra, hogy például

a méhek vagy az emberszabásúak bonyolult kommunikációs rendszereket használnak.

Ahogy Williams írja,

megtaníthatjuk az emberszabásúakat kezdetleges jelnyelv használatára, a papagá-

jokat hangok utánzására, vagy a kutyákat a hangutasítások követésére, de nem

ismerünk más olyan organizmust, amely képes lenne az emberekéhez hasonló

kommunikációra. Senki és semmilyen technológia, még a legnagyobb teljesítményű

számítógép sem ér fel az emberek azon képességével, hogy kommunikáljanak, értelmezzék

a közös jelentést, és annak megfelelően cselekedjenek (Williams 1989: 8).

Az emberi kommunikációval kapcsolatban még azt is meg kell említenünk, hogy

„csak fizikai úton cserélhetünk jeleket, például beszédben vagy írásban. Ezenkívül

vannak a jelcserének bonyolultabb esetei is, amelyek során nyomtatott, sugárzott,

filmre rögzített vagy elektronikusan kódolt üzeneteket váltunk” (idem 11).

1.1.3. Üzenet

Elérkeztünk az emberi kommunikáció következő lényeges eleméhez, vagyis az

üzenethez. Az üzenetek lehetnek verbálisak (nyelviek) és nonverbálisak, illetve

szándékosak és nem szándékosak. Tubbs és Moss szerint „a verbális üzenet bármilyen

típusú szóbeli kommunikáció lehet, amelyben egy vagy több szót használnak

[...]; ezek tudatos próbálkozások, hogy másokkal a beszéden keresztül kommunikáljunk”.

Nem szándékos verbális üzenetről akkor beszélünk, amikor valami

Bevezetés a tolmácsolás pszichológiájába

olyat mondunk, amit nem akartunk, ilyenek például a nyelvbotlások. A szándékos

nonverbális üzenetek olyan nonverbális üzenetek, amelyek segítségével továbbítjuk

és megerősítjük verbális üzenetünket. Ezzel ellentétben „a nem szándékos

nonverbális üzenetek kommunikációs viselkedésünknek azon részei, amelyeket

anélkül közvetítünk, hogy ellenőriznénk őket”: ilyenek például a kézmozdulatok,

az arckifejezés, a hangszín, stb. (Tubbs és Moss 1991: 8–9). Fontos megemlítenünk,

hogy bár megkülönböztetjük a verbális és nonverbális üzeneteket, a kommunikáció

során számos üzenet, kontextus és csatorna is megjelenik. Ez azt jelenti,

hogy a nonverbális üzenet helyettesítheti, megerősítheti a verbális üzenetet vagy

éppen ellentmondhat annak, de mindkettő szükséges az üzenet értelmezéséhez és

a válaszadáshoz.

A nonverbális üzenetek értelmezésekor a vevő térbeli, időbeli, vizuális és

vokális utalásokra támaszkodik. A térbeli és időbeli utalásokról bővebben az

interkulturális kommunikáció résznél teszünk említést. A nonverbális viselkedés

vizsgálatát két nagy részre osztjuk: a paralingvisztikai jellemzők (az akusztikus

jelek) és a kinezika (a testi magatartás) vizsgálatára.

Paralingvisztikai jellemzők a vokális jellemzők: például a hangszín, a hangmagasság,

az artikuláció és a ritmus. Ezek olyan rendszert alkotnak, amely fontos

és kevésbé fontos – a verbális kommunikáció csatornáját használó – jeleket foglal

magába. A paralingvisztikai jelek három funkciót töltenek be a kommuniká-

cióban. Fontos szerepet játszanak a kommunikáció szegmentálásában, hiszen

jelölik, hogyha az egyik beszédpartner befejezte a beszédet. Ezenkívül a verbális

információ kiegészítésével feloldják a kétértelmű szituációkat. Végül pedig jelzik

a résztvevők számára a beszélő érzelmeit, sőt a beszélő személyiségének megítélé-

sét is befolyásolhatják.

A fent említett paralingvisztikai funkciókat különböző kinetikai jelek is betölthetik.

A kinezika a test kommunikáció során folytatott mozgásainak vizsgálata.

A látható utalások közé tartoznak az arckifejezések (a nonverbális kommunikáció

legfontosabb forrása), a szemmozgások, a testmozgások, a kézmozdulatok

(a nonverbális kommunikáció második legfontosabb forrása), az érintés, a fizikai

megjelenés és a tárgyak használata.

Fontos, hogy a kommunikációt egy másik szemszögből is megvizsgáljuk,

elsősorban nonverbális aspektusból: a test szempontjából. Hosszú ideig a nyelvet

tekintették az emberi kommunikáció egyetlen módjának. Ezzel szemben ma

már csupán a kommunikáció egyik formájának tartják, amely bizonyítottan

kétértelművé és homályossá válhat, ha a testbeszéd nélkül próbáljuk értelmezni.

Az emberi test – összes megnyilvánulásával együtt – a verbális üzenetek kísérője,

A tolmácsok kommunikációs viselkedése

ráadásul csatornaként is funkcionál: tehát segíti az embereket abban, hogy ki tudják

magukat fejezni.

A jelek kibocsátásával a test döntő szerepet játszik a kommunikációs folyamatban.

Nem csak a produktív fázisra van jelentős hatással, hanem az üzenetek

fogadására és értelmezésére is. Testünk megjelenése, mozdulataink és gesztusaink

sok információt árulnak el csakúgy, mint arckifejezéseink. Az emberi kommunikációs

viselkedés mélyreható elemzése során kimutatták, hogy a verbális és

a nonverbális viselkedés egymással párhuzamosan folyik, és hatásuk erősíti vagy

gyengíti egymást.

A nonverbális emberi kommunikáció másik aspektusa a proxemika: azt

a távolságot vizsgálja, amelyet az emberek a kommunikáció során tartanak egymástól.

Interperszonális és interkulturális szempontból is vizsgálhatjuk, hiszen

a proxemikát befolyásoló tényezők összefüggnek az érintettek nemével, életkorá-

val, társadalmi és kulturális hátterével, valamint az egymás iránti magatartással

és lelkiállapotukkal is (Richards et al. 1992: 299). A kommunikációs folyamat

szempontjából a proxemika a fizikai interperszonális távolságról hozott döntéseket

vizsgálja, amelyeket a folyamat részének tekint. Ez a döntés igen beszédes, hiszen

nem más, mint a távolság jelképes használata, azaz a résztvevők közötti pszicholó-

giai kapcsolat kivetítése (Ghiglione 1986: 110). Kontextustól függően a résztvevők

helyzete, kultúrája és térbeli viselkedése illetlennek vagy agresszívnak hathat.

Kommunikációs viselkedésünk ezenkívül lehet tudatos vagy nem tudatos. Mint

azt Samovar és Porter kifejti, rendszeresen cselekszünk anélkül, hogy tudatában

lennénk gesztusainknak. Ilyenek például az olyan szokások, mint a körömrágás,

a lábdobogás, a láb ütemes mozgatása, a fejrázás, az elbambulás vagy a mosolygás

BACK